*** Az RMDSZ képviselőházi csoportja 1993. november 17-én Nyilatkozatot adott közre a román külügyminisztérium ama döntésével kapcsolatban, amellyel visszautasította I. Mihály király beutazási vízum-kérelmét. A Nyilatkozat hangsúlyozza, hogy ezzel a döntéssel a Kormány alapvető emberi jogot sért, nevezetesen az egyén jogát arra, hogy elhagyja az országát, és oda szabadon bármikor visszatérjen. Minthogy a visszautasításnak politikai indoka van, e döntés azoknak a döntéseknek a sorába illeszkedik, amelyek azt bizonyítják, hogy Romániában politikai üldözés létezik.
Úgy véljük – hangzik a nyilatkozat ,,hogy az ország alkotmányos rendjének általa történt elismerése után a volt román uralkodó jelenléte az országban természetes és jótékony hatású lehetett volna”.
Az 1990. december elsejei gyulafehérvári diverzáns események után úgy véljük, hogy a kormány eme döntése meghiúsítja az esetleges nemzeti megbékélés lehetőségeit – fejeződik be az RMDSZ képviselőházi csoportjának nyilatkozata.
*** Az RMDSZ nevében Markó Béla szövetségi elnök is aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben a demokratikus ellenzék pártjai – a Polgári Szövetség Pártja, a Demokrata Párt, a Román Ökológus Párt, a ’93-as Liberális Párt, a Nemzeti Liberális Párt (DK), a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, a Román Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ – az ország válságból való kilábalásának lehetőségét a kormányváltásban látják. A nyilatkozat kimondja, hogy a demokratikus ellenzék pártjai készek megalakítani az új kormányt, amely képes a társadalmi béke és stabilitás megvalósítására egy, a szakszervezetekkel – mint az alkalmazottak legitim képviselőivel – megkötendő nemzeti paktum alapján.
*** NYILATKOZAT
- november 17-én, a Képviselőház Oktatásügyi Bizottságában sorra került a Tanügyi törvény XIII. fejezetének megvitatása, amelynek nyolc cikkelye a nemzetiségi oktatást szabályozza.
Az első két cikkely (100. és 111.) elfogadása viszonylag gyorsan és szinte egyhangú szavazással megtörtént. (Ezek kimondják, hogy a nemzeti kisebbségeknek joguk van anyanyelvükön tanulni a romániai oktatási rendszer minden fokozatának keretein belül és hogy konkrét helyi szükségleteknek megfelelően, a törvényes előírások alapján önálló iskolák, tagozatok, osztályok és csoportok szervezhetők.)
A 112. cikkely esetében viszont több mint másfél órás vitára került sor, elsősorban azért, mert a bizottság tagjainak többsége nem volt hajlandó figyelembe venni a Nemzeti Kisebbségi Tanács 1993. július 14-én hozott módosító javaslatait a nemzetiségi oktatásra vonatkozóan. Az NKT (és az Oktatásügyi Bizottság RMDSZ-képviselői) kérték a 112. cikkely első bekezdésének törlését, amely a Tanügyminisztérium törvényjavaslatában a következőképpen hangzik:
„În toate ciclurile de învãøãmânt, cu exceptia celui primar, predarea Istoriei Românilor, a Geografiei României ši a educaøiei civice se face în limba românã”.
A bizottság nagy többsége nem értett egyet a bekezdés törlésével. A négy RMDSZ képviselő megalapozottan és higgadtan érvelt, a bekezdés törlésének szükségességét indokolva – minden eredmény nélküli logikai, pedagógiai, lélektani, történelmi és etikai érvek hatástalanok maradtak, akárcsak a nemzetközi dokumentumok előírásai, ajánlásai.
Látván a bizottság általános viszonyulását a nemzetiségi oktatás kérdéséhez, Asztalos Ferenc alelnök bejelentette, hogy az RMDSZ képviselők véleménye szerint a bizottság politikai kérdésként kezeli a nemzetiségi oktatást, kérve a bizottsági ülés felfüggesztését és egy egyeztető kerekasztal öszehívását (frakció és pártvezetői szinten) az Oktatási törvény ezen fejezetének megvitatására.
Mivel a javaslatot a bizottság szavazattöbbséggel elutasította, alulírottak, az oktatási bizottság RMDSZ-képviselői, kivonultak az ülésteremből.
Az így kialakult helyzetben szükségesnek tartottuk a részünkről történő politikai döntés megbeszélését az RMDSZ legfelsőbb vezető szerveivel.
Asztalos Ferenc
Nagy Benedek
Németh János
Rákóczi Lajos