*** 1994. január 14-én, pénteken, az RMDSZ bukaresti székházában megtartotta idei első sajtóértekezletét a központi sajtó munkatársai számára a szövetség vezetősége. A fővárosi lapok, hírügynökségek és az audiovizuális sajtó képviselőivel tartott találkozón ezúttal Markó Béla szövetségi elnök mellett csupán Takács Csaba ügyvezető elnök vett részt, mindketten – teljesen rendkívüli módon – három perces késéssel foglaltak helyet a tudósítók karéjában, alig ért ugyanis véget az a tanácskozás, amelyen az ellenzéki pártok vezetői vettek részt és jutottak közös álláspontra az országot válságos helyzetéből kivezetni képes új kormánykoalíciót illetően.
Markó Béla bevezetőjében boldog újévet kívánt a megjelent újságíróknak és kifejezte reményét, hogy ez az esztendő valóban boldogabb lesz, majd röviden ismertette az értekezlet témáját adó és az RMDSZ-t is foglalkoztató legutóbbi eseményeket.
A legnagyobb érdeklődést érthetően a Demokratikus Konvenciónak Iliescu elnökkel lezajlott találkozója, az RMDSZ-nek ezzel kapcsolatos értékelése, a találkozón kifejtett álláspontja váltotta ki. A legfontosabb – mutatott rá Markó Béla –, hogy a Demokratikus Konvenció bebizonyította, igenis van közös álláspontja és közös programja, amely kormányprogram is lehet. Mint Iliescu elnök előtt is elmondtuk, az RMDSZ véleménye szerint, amit a DK is oszt, a jelenlegi kormánnyal a válság csak tovább mélyül, a megoldás egy új kormány és egy új parlamenti többség a reformot valóban akaró és megvalósításáért cselekedni kész politikai pártok összefogása alapján. A nacionalista, szélsőséges, reformellenes pártokkal lehetetlen politikai paktumot kötnie a demokratikus ellenzéknek. Ami a jelenlegi kormánykoalíciót illeti, feloldhatatlan az az ellentmondás, hogy miközben a kormány ígéreteket tesz, a gazdasági reformra, az európai integrációra, ugyanakkor a kormánykoalíció pártjai reformellenes, az európai integrációt ellenző elveket vallanak és hangoztatnak. Markó Béla itt konkrétan utalt arra, hogy az ET felvételekor megfogalmazott kilenc ajánlás közül, amelyek teljesítésére a kormány ígéretet tett, mindeddig egyetlenegyet sem teljesített. Egyszerően, mert nincs ereje és politikai akarata erre. Sőt, miközben a kormány szépen hangzó szándéknyilatkozatokat tesz, a hatalom eltőri, hallgatólagosan ösztönzi az olyan provokációkat, amilyenre értesüléseink szerint Kolozsvár polgármestere készül, s amelyeknek célja világos. újabb diverzió, a magyarság tudatos provokálása. Eklatáns példa erre az Antonescu szobor ügyében a Maros megyei törvényszék által hozott határozat, amelynek indoklásában a „független” bírói testület (!) a nemzet és a haza ellenségeinek bélyegzi azokat, akik ellenzik a marsall szobrának felállítását Marosvásárhelyen. Hasonlóképpen jellemző a kormánynak és a mögötte álló koalíciónak az európai integrációról alkotott felfogására a Szatmár megye Kárpát-Eurórégióhoz való csatlakozásával kapcsolatban a sajtóban keltett hisztéria és a kormány idevonatkozó nyilatkozata.
Takács Csaba hangsúlyozta, hogy nem elég az ígéret, a kinyilatkozás az ET felé, ha a megvalósításra nincs politikai akarat. Melešcanu külügyminiszter egy nemrégiben tett kijelentését idézte, aki úgy vélekedett, nem biztos, hogy minden kormánytagtól és párttól megkapja a támogatást az ET- és NATO-integrációhoz szükséges feltételek teljesítéséhez. Az ország megítélését befolyásoló politikai stabilitás hiányáról szólva, Takács Csaba rámutatott, hogy miközben politikai paktumot ajánlanak az összes parlamenti pártoknak, a magyarságot és az RMDSZ-t Funar-féle diverziókkal provokálják. Ha erre majd az RMDSZ valamiképpen reagál, s a sajtóban kirobban a polémia, két hét múlva már senki sem emlékszik arra, hogy honnan is indult ki az egész, de marad a külföldön keltett benyomás, az ország kedvezőtlen megítélése.
A legtöbb kérdés azt firtatta, mi várható, mi lesz a következő lépés, tett-e a DK, az ellenzék konkrét ajánlatot a kormánypártnak tárgyalásra, mit tárgyaltak a mai tanácskozáson a DK pártjai a Demokrata Párttal.
Az RMDSZ vezetői kifejtették, hogy a demokratikus ellenzék megtette ajánlatait – új kormányt, új parlamenti többséget –, előterjesztette saját válságprogramját, és vállalja a kormányzás felelősségét. A következő lépést a kormánypártnak és Iliescu elnöknek kell megtennie. Ha a TDRP (PDSR) nem nyit a demokratikus ellenzék felé, a válság megoldása érdekében a DK és a Demokrata Párt előrehozott választásokat kér. Ez egyébként benne van abban a nyilatkozatban, amit a demokratikus ellenzék éppen véget ért tanácskozása után kiadott.
Arra a kérdésre, hogy mit szól az RMDSZ, ha a kormánypárt azzal a kikötéssel osztja meg a hatalmat a DK-val, hogy az RMDSZ nem vehet részt a kormányban, Markó Béla elmondta, hogy a kormánypártnak el kell fogadnia az RMDSZ-t is esetleges koalíciós partnernek, mert a DK tagjaként szövetségünk is jogosult erre.
*** 1994. január 14-én délelőtt Bukarestben, a Dacia Klubban a Demokrata Párt (NMF) kezdeményezésére tanácskozásra került sor a DP és a Demokratikus Konvenció parlamenti pártjainak részvételével. A tanácskozáson az RMDSZ-t Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök és Verestóy Attila szenátor, az RMDSZ szenátusi csoportjának elnöke, ügyvezető politikai alelnök képviselte.
A tanácskozásról kiadott nyilatkozat megállapítja, hogy a parlamenti ellenzék közös álláspontra helyezkedik az ország válságos helyzetéből kivezető út megítélésében. Lévén, hogy a válságot az ország szempontjából káros politikai szövetségre épülő kormányzat idézte elő, amely hatalomra juttatott antidemokratikus, reformellenes, szélsőséges, xenofób politikai erőket, a 47%-ot bíró parlamenti ellenzék kész vállalni a kormányzás felelősségét. Ehhez feltétlenül szükségesnek tartja a parlamenti többség átformálását, s hajlandó koalíciós kormányt alakítni az 1992-ben a mandátumok 34%-át megszerző párttal. A parlamenti ellenzék e politikai ajánlatának mellőzése esetén a megoldást kötelező módon a nép adja meg közvetlen szavazatával.
*** Az RMDSZ Maros megyei szervezetének nevében Borbély László megyei elnök, képviselő levélben fordult Traian Chebeleu elnöki tanácsoshoz, Viorel Hrebenciuchoz, a kormány főtitkárához, a Maros megyei Törvényszék 1993. december 13-i határozatával kapcsolatban, amely alkotmányellenes, minden jogi alapot nélkülöző politikai megbélyegzést tartalmaz, és amely bírói szerv hatáskörét messze túllépve történelmileg rehabilitálja Antonescu marsallt. A levél, amelyhez Borbély László a szoborállítás-kísérlet teljes aktacsomóját is mellékelte, új feszültségek szítására figyelmezteti a címzetteket és hivatalos állásfoglalást sürget a kormányintézmény részéről.
*** 1994. január 13-án főtisztelető Csiha Kálmán, az erdélyi református egyházkerület püspöke kezdeményezésére Kolozsváron tanácskozást tartottak az egyházi vagyonok visszaadásának tárgyában. A megbeszélést az tette szükségessé, hogy kezdeményezések történtek olyan törvénytervezetek benyújtására a parlamentbe, amelyek diszkriminatív módon szabályozzák az egyházi javak viszaszolgáltatását azzal, hogy egyházanként külön-külön bírálják el a kérdést. A résztvevők – Gálfy Zoltán teológiai professzor, Buchwald Péter szenátor, Kónya-Hamar Sándor képviselő, Kiss Béla, zsinatpresbiteri evangélikus egyház püspökhelyettese, Mikó Lôrinc tanácsos, Kötő József mővelődés- és egyházügyi ügyvezető alelnök – elhatározták, hogy a diszkriminációmentes parlamenti viták érdekében felkérik Kolozs megye képviselői karát, hogy nyújtson be törvénytervezetet valamennyi egyház kisajátított javainak visszaszolgáltatásáról az Egyházügyi törvénytervezet idevágó cikkelyeinek szellemében.