*** Gabriel Andreescu és Renate Weber, az APADOR–CH (a romániai Helsinki Bizottság) társelnökei, Doina Cornea asszony és Smaranda Enache, a Pro Europa Líga társelnöke nyílt levelet intéztek az RMDSZ Szövetségi Képviselő Tanácsához.
Tudatában annak, hogy az RMDSZ politikájának meghatározása az RMDSZ demokratikus döntéshozó szervének hatáskörébe tartozik, és számolva azzal, hogy az SZKT december 13–14-i tanácskozásán az RMDSZ kormányból való kilépésére vonatkozó döntés is születhet, a levél szerzői a maguk részéről a helyzet azonos értékeléséről biztosítják az SZKT tagjait, és rámutatnak arra, hogy a nacionalista irányzat nyomására a Szenátus az anyanyelvi oktatást korlátozó rendelkezéseket szavazott meg. Ezzel megsértették egy alig pár nappal azelőtt, a négy koalíciós párt vezetői által 1997. december 3-án aláírt egyezséget. Miután az RMDSZ-miniszterek politikai tevékenységének felfüggesztésére vonatkozó döntést a politikai egyezségek teljes elértéktelenedésére adott jogos válaszként értékelik, a levél szerzői annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy az RMDSZ-nek nem szabadna kiválnia a kormányból. „Mi úgy véljük, hogy az RMDSZ jelenléte a kormányzásban Románia javát és a romániai magyarság érdekeit is szolgálja” – írják, és rámutatnak arra, hogy az RMDSZ kilépése súlyos és kivédhetetlen következményekkel járna. A levél ezek közé sorolja: a romániai ultranacionalisták diadalát, beleértve a a SZDRP–NRP–RNEP–SZMP négypárti csoportosulás megerősödését; a jelenlegi kormánykoalíció teljes szétzilálását, értékes emberi erőforrások elvesztése mellett; Románia euroatlanti integrációs esélyének súlyos romlását (e csalódás – az 1990. évi trauma folytatásaképpen, és miután a világ modellértékő romániai etnikai megbékélésről kezdett beszélni – végzetes csapást jelentene az egész társadalomra, többségiekre és kisebbségiekre egyaránt); a romániai kisebbségvédelmi rendszer teljes pusztulását; Románia és Magyarország kapcsolatainak megromlását.
Éppen ezért – hangzik a levél – a felelősen, racionálisan gondolkodó magyar és román politikusoknak az utolsó pillanatig azon kell lenniük, hogy elkerüljék ezt az apokaliptikus helyzetet. Az utolsó pillanat pedig azt jelenti, hogy végig kell járni a tervezet törvénnyé válásáig vezető összes útszakaszt: a szenátusi szavazást, a képviselőházi szavazást, az egyeztető bizottsági jelentést, a törvény államfő általi ellenjegyzését.
A a Tanügyi törvény még csupán az első szakaszhoz érkezett el, a szenátusi szavazáshoz. Emil Constantinescu elnök december 10-i állásfoglalása, amely megerősítette a koalíciós pártok vezetői által aláírt december 3-i egyezséget, újabb érv a politikai erők összefogásának szükségessége mellett, a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok anyanyelvő oktatásának biztosítása érdekében. Ez természetesen nem valósítható meg az RMDSZ kormányzásban való részvétele nélkül – hangoztatják a levél szerzői, akik végezetül felhívással fordulnak a Szövetségi Képviselők Tanácsához, hogy alaposan mérlegelje az esetleges döntés minden lehetséges következményét, és döntsön az RMDSZ bennmaradásáról a kormányban.
*** 1997. december 11-én került sor Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Intézetben, az erdélyi magyar főtanfelügyelők, főtanfelügyelő-helyettesek és tanfelügyelők tanácskozására az RMDSZ Oktatási Főosztályának szervezésében. Napirenden a korszerő anyanyelvő szakoktatási iskolahálózat telepítési koncepciójának vitája szerepelt.
A résztvevők elfogadtak egy ütemtervet, amelynek alapján véglegesítődik az erdélyi magyar szakiskolai láncolat tervezete a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) szakmai koordinációja segítségével. Ez a tervezet kerül előterjesztésre az illetékes szakminisztérium kisebbségi államtitkárságára.
A tanácskozáson jelen volt Takács Csaba ügyvezető elnök, Kötő József ügyvezető alelnök, Lászlóffy Pál, az RMPSZ elnöke, Murvai László, az oktatási szaktárca kisebbségi igazgatóságának vezetője.