*** Május 30–31-én került sor Budapesten, rangos hazai és külföldi résztvevôkkel, a Magyarország – 2000, Magyarország képe a nagyvilágban címû tanácskozásra. A meghívottak között ott volt és elôadást tartott Markó Béla, az RMDSZ elnöke.
Markó Béla felszólalásának az alapgondolata az volt, hogy a jelenben és a jövôben a kölcsönös érdekek felismerésére kell alapozódnia a magyar – magyar kapcsolatoknak. Ha mi, romániai, erdélyi magyarok szegényedünk szellemiekben, mondotta, attól Önök is szegényebbek lesznek. Ha Önök alkotnak kevesebbet, azt mi is megszenvedjük, tette hozzá. Idézzük továbbá: ”Egy olyan fontos pillanatban próbálom megfogalmazni közös érdekeinket, amikor a romániai magyarság éppen megpróbál kilépni kisebbségi státuszából, éppen megkísérli felszámolni nemcsak jogi, hanem érzelmi kisebbrendûségét is azáltal, hogy a románok és magyarok közti történelmi szembenállásból kitörve a nemzeti kérdést megkísérli nacionalizmus és demokrácia kérdésévé tenni, megkísérel együtt kormányozni azokkal, akikkel jogok szempontjából még korántsem mondhatja egyenlônek magát. Kétségtelenül egyedülálló próbálkozás ez, és egyáltalán nem kockázatmentes, érezzük ezt máris, érezzük a kritikákból, érezzük abból, hogy így is milyen nehezen tudunk elôrehaladni, és érezzük mindennek a határokon túlmutató felelôsségét is. Az általunk most követett modell kihathat az egész térségre, akkor is ha eredményes, akkor is, ha kudarcot vall. Persze, akik azt gondolják, hogy egyik napról a másikra meg fognak oldódni gondjaink, azokat ki kell józanítanunk: ha választásunk helyesnek bizonyul, akkor is hosszú út áll elôttünk. – Ám egyvalami azt hiszem tagadhatatlan: a romániai magyarság megpróbál saját lábára állni, megpróbálja erejét összeszedni, megpróbál partnerként fellépni, megpróbál kezdeményezni. Megpróbálja önmagát és az országot, amelyben él, közelebb vinni a nyugati létformához, úgymond az európai és euroatlanti struktúrához. Ami nem csupán a magyarok és magyarok, hanem magyarok és románok, Románia és Magyarország közös érdeke is.”
A 2000. esztendôre kivetülô jövô-képpel kapcsolatban hangoztatta: ”Nagy nemzet gôgjével élni viszonylag kis nemzetként valószínûleg nem lehet. De egy kezdeményezô, újat akaró és mindig újat adni tudó nemzet magabiztosságával lehetne és kellene élni bizonyosan. Mi Magyarországtól és a magyarságtól, önmagunktól ezt várjuk elsôsorban. Persze, amikor még a felemelkedés a cél vagy a süllyedés megállítása, nehéz ilyet követelni. De kit sújt és kit foglalkoztat Európában talán a leginkább a nemzeti, etnikai, kisebbségi kérdés megoldatlansága, ha nem minket? Íme egy példa arra, hogy miközben joggal kívánunk támaszkodni az európai normákra és az európai gyakorlatra, aközben mindehhez tudnunk kellene hozzáadni is.” (…) ”Mi egy kezdeményezô, az integráció kényszerû, de létfontosságú versenyében is alkotó, újítóerôvel megáldott Magyarországra szeretnénk támaszkodni. És egy olyan Magyarországra, amely tudja, hogy a világ számára végül is nincsen igazán külön Magyarország-kép és magyarság-kép, és hogy egymásra vagyunk utalva itthon is, a nagyvilágban is. Mint ahogy azt szeretnénk, ha a körülöttünk vagy velünk együtt élô népek is ezt gondolnák egymásról és önmagukról. Ezért viszont nekünk is tennünk kell. Úgy is, hogy kezet nyújtunk, de úgy is, hogy kimondjuk mindazt, amit ki kell mondani, hiszen ennek a régiónak a nemzetei valóban egymásra vannak utalva, de hosszú távon együttmûködni csak egyenlô partnerként, csak a történelem által ránk hagyott problémák megoldásával és feloldásával lehetséges. (…) Nem egyikünk a felelôs a másikért, – mondotta befejezésül – hanem egymásért vagyunk felelôsek mindannyian.”
A tanácskozásnak a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, Horn Gyula meghívására összegyûlt résztvevôi zárónyilatkozatot fogadtak el.
*** Az RMDSZ Háromszéki Szervezete Küldöttgyûlést tartott szombaton, 1997. május 31-én. A napirenden szerepelt a megyei elnök, a megyei ügyvezetô elnök és az Ellenôrzô Bizottság beszámolója, Takács Csaba ügyvezetô elnök tájékoztatója és a megyei elnök megválasztása. A Küldöttgyûlés megyei elnöknek Márton Árpádot választotta meg és a Háromszéki Küldöttek Tanácsa elsô üléséig ideiglenes megbizatást adott Papp Attilának ügyvezetô elnöki, illetve Elekes Károlynak, Incze Sándornak, Páll Ferencnek és Béres Károlynak az alenöki feladat ellátására.