*** A Szenátus november 20-i, csütörtöki plénumán a Tanügyi törvényt módosító Sürgősségi kormányrendelet általános vitájában – mint már jelentettük – az RMDSZ-frakció nevében Markó Béla, Puskás Bálint és Verestóy Attila érvelt az anyanyelvi oktatás korlátozásainak feloldása mellett. Az RMDSZ álláspontját támogatta Laurenőiu Ulici, a Román Írószövetség elnöke, a Románia Alternatívája Párt szenátora. Alább e felszólalások lényeges elemeit foglaljuk össze, elhangzásuk sorrendjében.
Laurenőiu Ulici a bevándorlóktól markánsan elkülönítve határozta meg a nemzeti kisebbség fogalmát. El kell fogadnunk – mondotta – a romániai magyarságnak a kulturális önazonosság megőrzésére irányuló törekvését. Hangoztatta, hogy utóbbiba az anyanyelvi kultúra egésze, a történelmi és földrajzi ismeretek anyanyelven történő elsajátítása is természetszerőleg beletartozik. Mi haszna lehet ez esetben a törvényes kényszernek? – tette fel a szónoki kérdést, majd analógiaként megemlítette, hogy Ukrajnában, Kárpátalján és Észak-Bukovinában a román kisebbséghez tartozó iskolások ma is románul tanulhatják a román tagozatú iskolákban a történelmet és a földrajzot. Ezer éve élnek magyarok Erdélyben, mely így az ő otthonuk is, hadd érezzék magukat otthon – mondotta –, ugyanakkor viszont minden módon oda kell hatni, hogy a magyar gyermekek minél tökéletesebben elsajátíthassák az iskolákban a román nyelvet. Laurenőiu Ulici figyelmeztetett arra, hogy egyes román szenátorok román nyelvhelyessége elmarad némelyik magyar kollégájuk kifejezőkészsége mögött.
Markó Béla szövetségi elnök korábbi felszólalásokra reflektálva, saját magát kínálva fel példának, elutasította azokat a nézeteket, melyek szerint az anyanyelvő oktatásban részesült gyermekekből menthetetlenül valamiféle torzszülöttek lesznek. Rámutatott arra, hogy a román társadalom minden ízében rászorul a megreformálásra. Határozott politikai akaratra van szükség a reformokat gátló akadályok elhárításához, ideértve a kisebbségpolitikai vonatkozásokat is – mondotta. Az anyanyelvi oktatásról szóló diskurzust nem a szenvedélyek, hanem a ráció égisze alatt kell lefolytatni. Gyakran hallani itt hamisított statisztikai adatokat, elferdített tényeket, a kisebbségi problémák európai kezelésére vonatkozó légből kapott hivatkozásokat. A romániai magyarság nemcsak saját, hanem az itt élő többi nemzetiség érdekében is fellép, amikor a kisebbségi jogok helyreállításáért száll síkra. Mert léteztek bizonyos jogok, melyeket az ötvenes évek végén, de méginkáb a hatvanas években, a Ceauőescu-korszakban vontak meg tőlünk, s ezekhez az állapotokhoz kell tulajdonképpen viszatérni. Annál is inkáb így van ez, mivel a megkeményedő diktatúra idején nem helyeztek hatályon kívül minden kedvező rendelkezést, csak éppen nem alkalmazták azokat, és éppen az 1995. évi Tanügyi törvény volt az, amely sérelmesen kodifikálta a tényleges helyzetet. A Sürgősségi kormányrendelet szövege ezeket a tiltásokat szünteti meg, helyezi hatályon kívül. Most már azon múlik minden, hogy a jogalkotásban a jövőbe akarunk-e tekinteni, és azt kell eldönteni, hogy nemzeti önazonosságuk megőrzése mellett, vagy annak feladására késztetve akarjuk elérni a kisebbségek beilleszkedését a jövő román társadalmába, hogy Nyugat felé, vagy Kelet felé vesszük-e az irányt. Erről azonban itt kevés szó esett. Az eddigi viták kizárólag a kisebbségi anyanyelvi oktatásra vonatkozó módosításokra koncentrálódtak, és a lényeget elkerülni látszanak. Holott a romániai közoktatás megfelelő költségvetési és strukturális kereteinek a biztosítását kellene mindenekfölött szem előtt tartani. Tartalmi szempontok alapján visszatérve a kisebbségi oktatás problémáira, el kell ismerni, hogy a történelem és a földrajz rendkívül fontos tantárgynak számít. A gyermek ezek által helyezkedik bele tudatosan a számára adott térbe és időbe, ezekre alapozódnak hazafias érzelmei. Ha joga van anyanyelvén elsajátítani a szóban forgó ismereteket, itthon fogja érzeni magát, a tiltások ellenben a másodrendő állampolgár státusába helyezik. Szüksége van nyilván a román nyelv minél töléletesebb elsajátítására, azért is, hogy minél eredményesebben elvégezhesse tanulmányait. Ennek módja azonban nem az, hogy a mondott tantárgyakat más nyelven kelljen megtanulnia. A román gyermekek jogait semmiképpen sem sértő jogigényeinket hangoztatva, a jogkorlátozások eltörlését és ugyanakkor a román nyelv lehető legeredményesebb elsajátítását is célunknak tekintjük – szögezte le Markó Béla.
Puskás Bálint szenátor emlékeztetett arra, hogy az 1995-ös Tanügyi törvénnyel kapcsolatban távolról sem csak az RMDSZ támasztott kifogásokat. A 60 módosító tételből mindössze 8-nak vannak kisebbségi vonatkozásai, a vita azonban jobbára ezek köré polarizálódott. Szólt arról, hogy bármely nyelvet elsősorban annak irodalmát tanulmányozva lehet elsajátítani, az angol tanulást például nem szokás földrajzzal és történelemmel kezdeni. Sok elítélő véleményt lehet hallani a pozitív diszkriminációról – mondotta –, miközben az RNEP a pozitív diszkriminációs intézkedések egész sorát követeli a Kovászna és Hargita megyei román lakosság javára. Azok, akik a két világháború közötti romániai előzményekre hivatkozva kardoskodnak a jogkorlátozó szabályozás bevezetése mellett, megfeledkeznek arról, hogy mekkorát változott a világ azóta mifelénk és Európában. Végül kijelentette, hogy a kormányrendelet megszvazásával a törvényhozás az igazi demokratizmus térhódításáról tenne tanúságot.
Verestóy Attila frakcióvezető az előtte felszólaló nagyromániás Florea Preda RMDSZ- és magyarellenes kirohanásaira gúnyorosan reagálva megjegyezte, hogy a magyarság kiutasítására és inkriminálására vetemedett színes fantáziájú szónok csak azért érdemelhet elnézést, mert a parlamenti mentelmi jog védelme alatt áll. Említést tett arról, hogy ki-ki a szája íze szerint idézett itt mindenféle adatokat, de arról szó sem esett, hogy az együttélésnek a történelem folyamán lehettek jó oldalai is. Sérelmezték itt az 1879-es magyar tanügyi törvényt, amely a román iskolák számára is kötelező tantárgyként vezette be a magyar nyelvet, de arra már nem tértek ki, hogy a múlt század második felében milyen is volt a tényleges számaránya a Kárpátokon inneni és túli román népiskoláknak, hogy hol is alakult ki a román szellemiség történetében oly fontos szerepet vivő Erdélyi Iskola. A történelmi adatok üzenete – mondotta – éppenséggel a szolidaritás kiépítését is sugallhatná. Nem lehet cél manapság a homogén társadalom, a homogén nemzetállam létrehozása. Nem igényelhetünk egy agyonszervezett társadalmat. Szemben a nagyrománia-pártiakkal és másokkal, Dumitraőcu szenátorral például, mi kiállunk a multikulturális társadalom európai eszméi mellett. A romániai politikai pártok elfogadták a román-magyar alapszerződést, és itt mégis kilencszer hallottuk Magyarországot mint minden rossz kútfejét fölemlegetni. Holott a nép választottjai a szolidaritás útját kellene hogy egyengessék. Az 1995-ös Tanügyi törvény nem volt jó törvény, ami abból is meglátszik, hogy a magyar diákok száma nincs arányban a romániai magyarság számarányával. S ha a mi gyermekeink közül kevesebben képezik magukat, azzal nemcsak a magyar közösség, de az egész ország veszít. A magyar gyermekek aligha ostobábbak, mint a román gyermekek. Meg kell találni tehát a törvény tökéletesítésének a módját. A Tanügyi Bizottságban a vita nem zajlott szabályos eljárási keretek között. A Sürgősségi kormányrendelet a kormánykoalíció közös akaratából fogalmazódott meg és alkalmazása a helyzet javulásához vezetett. A politikai egyezség valóra váltását az RMDSZ nem kényszerítheti ki, hiszen csak 11 szavazattal rendelkezik a Szenátusban. Érvelni fogunk majd a szakaszonkénti vitában. Vannak azonban, akik nem kívánják az egyetértést. Mi azoknak a szavazatára számítunk, akik hisznek az egyetértés szükségességében és nem kételkednek a mi jóhiszemőségünkben. Bízunk abban, hogy a többség hajlandó lesz megadni nekünk és gyermekeinknek ezeket az elemi jogokat, és megértéssel veszi tudomásul, hogy itthon akarjuk érezni magunkat ebben az országban. Így illeszkedhetünk be erőtényezőként a versengés, a hozzáértés, a humanizmus elveitől vezérelt mai Európa népközösségébe – mondotta befejezésül Verestóy Attila szenátor.