*** Szeptember 15-i, keddi ülésén a Szenátus letárgyalta a Romániában és Magyarországon engedélyezetten mőködő közoktatási intézmények által kibocsátott diplomák, tanulmányi bizonyítványok és tudományos címek kölcsönös elismeréséről rendelkező kormányközi egyezményt ratifikáló törvénytervezetet. Az általános vitában több szenátor aggodalmának adott kifejezést az egyezmény esetleges – általuk feltételezett – negatív követezményei miatt. Ezekre az aggodalmakra is utalva, Frunda György a két ország viszonyának normalizálása útján tett újabb szükséges lépésnek nevezte az egyezményt. Azzal a többször szóba hozott kilátással kapcsolatban, hogy az egyezmény alapján a két országban végzett történelemtanárok itt is, ott is taníthatnak majd, Frunda György rámutatott, hogy az egyezmény jóváhagyásával az aggályoskodók által is sokszor emlegetett francia-német megbékélés példáját követhetjük. Betegesen rögeszmés, szélsőségesen nacionalista előítéletnek mondotta az efféle félelmeket, és hozzátette, hogy a magyar törvényhozás már ratifikálta a dokumentumot. A Szenátus végül 84 mellette, 17 ellene leadott szavazattal, 3 tartózkodás mellett ratifikálta az egyezményt.
*** NYILATKOZAT
- szeptember 12-én az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Gazdasági Főosztályának és a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) közös szervezésében mezőgazdasági tanácskozásra került sor a marosvásárhelyi Agronómusok Házában. A tanácskozáson részt vett Markó Béla szövetségi elnök, dr. Csávossy György, az RMGE elnöke, Péter Pál, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Pete István, a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium (MÉM) államtitkára, parlamenti képviselők és mezőgazdasági szakemberek.
A résztvevők elemezték a mezőgazdaság állapotát, a kormányprogram megvalósításának helyzetét, illetve javaslatokat fogalmaztak meg a mezőgazdasági termelés fellendítésére.
Az elemzés nyomán megállapítást nyert, hogy a mezőgazdaság helyzete aggasztóan súlyosbodott, a reformfolyamatok nem érték el a kitőzött célt. Ennek fő okait a következőkben találhatjuk meg:
– továbbra is tisztázatlanok a tulajdonviszonyok;
– az állami gazdaságok privatizációja nem valósult meg, mőködésük veszteséges ;
– az ágazatot tőkehiány jellemzi;
– elavultak a termelőeszközök, a munkaerő szakképzettsége nem megfelelő;
– a mezőgazdasági termékek piaca szervezetlen;
– nem jött létre a földterületek koncentrációja;
– nincs egy átfogó stratégia a hatékony támogatási rendszerre.
Az elemzést követően a következő javaslatok fogalmazódtak meg:
A kormány sürgősen dolgozzon ki egy olyan átfogó mezőgazdasági stratégiát, amely hosszú távon biztosítsa a versenyképes és EU-konform mezőgazdasági termelés feltételeit.
Ennek alapvető feltétele a földtulajdon mielőbbi rendezése. Sürgetjük az erre vonatkozó törvény elfogadását szeptember 30-ig a kormányprogramnak megfelelően, melynek támogatására szólítjuk fel a parlamenti pártokat, elsősorban koalíciós partnereinket. Javasoljuk, hogy a 169/1997-es törvény alapján felmerült igények kielégítésére a következő eljárást foganatosítsa a törvény:
- természetbeni kárpótlást a helyi és megyei önkormányzatok területtartalékának megfelelően 50 ha-ig;
- termőterület hiánya esetén, kárpótlás ekvivalens erdőterülettel;
- ahol ez nem lehetséges, kárpótlási jegyek kibocsátása, melyek értékesíthetők az értékpapírpiacon, vagy felhasználhatók bármely gazdasági egység ÁVÜ által birtokolt részvényeinek megvásárlására, prioritás biztosításával az illető területen mőködő egység részvényeinek megszerzésében.
Sürgetjük a mezőgazdasági üzemek törvényének kidolgozását, amely célirányosan támogatja a megfelelő üzemszerkezetek kialakítását, földkoncentrációt és termelési szakosodást. Az erdészeti hivatalok térítésmentesen biztosítsák a kötelező erdészeti üzemterveket az új tulajdonosok számára.
Szorgalmazzuk az állami gazdaságok privatizációjának felgyorsítását úgy, hogy ez az érdekelt mezőgazdasági szakemberek által bemutatott üzleti terven alapuljon, lehetőséget adva a hosszú lejáratú részletfizetésre pénzben vagy természetben. A privatizációig az ÁG-ok vagyonának kezelése kerüljön a MÉM hatáskörébe.
Első lépésként helyesnek tartjuk a MÉM hatáskörébe tartozó egyedárúságok átalakítását gazdasági társaságokká, szorgalmazzuk viszont ezek további átszervezését és decentralizálását privatizációjuk előtt.
Fontosnak tartjuk egy átfogó szubvenciórendszer kidolgozását és alkalmazását, amely közvetett és közvetlen támogatásokkal versenyképessé teszi a mezőgazdasági termelőket:
– a szubvenció terjedjen ki beruházásokra is (hatékony géppark megvásárlására vagy modernizálására);
– minőségi és átlaghozami bonifikáció bevezetése;
– diferenciált szubvenciórendszer bevezetése, ágazatokra, termékekre és területekre lebontva.
A mezőgazdasági végtermékek importvámjából származó bevételt az állam fordítsa a mezőgazdaság támogatására, ezen belül a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelőeszközök behozatali vámjának törlésére. Szükséges a 36/1991-es törvény alapján megalakult mezőgazdasági társulások jogi kereteinek tisztázása; bármely mezőgazdasági társaság esetén kedvezményes adópolitika bevezetése szükséges.
A termelési hitelek megszerzésének segítésére az európai gyakorlatnak megfelelő Közraktározási törvény alkalmazását javasoljuk.
Szükségesnek tartjuk a mezőgazdasági biztosítás törvényének mielőbbi elfogadását, amely egységes kezelést alakítson ki a fizikai és jogi személyek mezőgazdasági termékeinek biztosításában, ami előfeltétele a termelési és beruházási hitelek megszerzésének. Halaszthatatlan a természeti csapások kártalanítási törvényének elfogadása és az ehhez szükséges tartalékok megteremtése. Ugyanakkor fontos a 103/1993-as Vadászati törvény kiegészítése, alkalmazási utasításokkal a vadkárok megtérítésére.
Az európai normáknak megfelelő agrárrendtartás érdekében szükséges a Mezőgazdasági terménypiac törvényének mielőbbi elfogadása, ezen belül a kereskedelmi monopóliumok megszüntetése és a termelők értékesítési szervezeteinek létrehozása és támogatása. Az értékesítés területén szorgalmazzuk a terméktanácsok létrehozását, a magánkezdeményezésre épülő értékesítő és feldolgozó szövetkezetek és társulások támogatását, a nagybani piacok telepítését illetve az integrált termeltetési-feldolgozási-értékesítési rendszerek kiemelt támogatását.
A MÉM átalakítása nem csak struktúrájában hanem a koncepció szintjén is kell hogy jelentkezzen, nagyobb szerepet biztosítva a szakmai szervezetek számára az új mezőgazdasági stratégia kivitelezésében, illetve az információk begyőjtésében és továbbításában.
A mennyiségi és minőségi növekedésnek összhangban kell lennie a környezetvédelmi szabályokkal, amihez törvényes keretek megalkotása szükséges a növényvédelem és talajvédelem területén.
Nem képzelhető el, hogy a piackihívásoknak eleget tegyünk megfelelően szakképzett munkaerő nélkül. Ilyen szempontból szükséges:
– a mezőgazdasági szakoktatás bevezetése a vidéki oktatás minden szintjén;
– a szakiskolák tanüzemének visszaállítása a gyakorlati képzés biztosítására;
– a szakoktatás koordinálása a MÉM által;
– a mezőgazdasági főoktatás átszervezése gyakorlatias ismeretekkel rendelkező szakemberek képzésére;
– a MÉM fektessen nagyobb hangsúlyt a felnőttképzés kiterjesztésére.
Szükséges egy vidékfejlesztési stratégia kialakítása, amely biztosítsa a mezőgazdaságból felszabadult munkaerő helyi foglalkoztatását. A faluturizmust az integrált falufejlesztés szerves részeként kezelje a MÉM mint a háztáji gazdálkodás jövedelempótló alternatíváját.
Tekintettel arra, hogy az aktív lakosság 38%-a a mezőgazdaságból és ennek mellékágazataiból él, a kormány a nemzetgazdaság kiemelt ágazataként kell kezelje ezt. Szorgalmazzuk a politikai konszenzus kialakulását, amely megteremti a hatékony és hosszútávon fenntartható mezőgazdasági termelés jogi és adminisztratív feltételeit. Ehhez szakmai és politikai támogatásunkat biztosítjuk.
Marosvásárhely, 1998. szeptember 12.
Az RMDSZ ÜE Gazdasági Fôosztálya