*** Radu Vasile, Románia miniszterelnöke az alábbi üzenetet intézte az 1848. március 15-i, magyar forradalom 151. évfordulóját ünneplô rendezvények résztvevôihez, melyet miniszterek, államtitkárok, prefektusok vagy alprefektusok olvasnak fel minden megye központi ünnepségén:
Tisztelt honfitársaim, kedves barátaim!
A máig világító 1848 tavasza forradalmi eseményeinek 151. évfordulója alkalmából szólok mindazokhoz, akik emlékezetükben, lelkükben és öntudatukban hordozzák azon idôk emlékét, amikor Európa népei felkeltek a zsarnokság ellen, a szabadságért, testvériségért és egyenlôségért.
Elôdeink üzenete, amelynek életük és önfeláldozásuk, egész sorsuk adott tartalmat, ma is érvényes. Ôk a jövôbe néztek, és vállaltak minden kockázatot azért, hogy egy jólétet hozó, a törvény elôtti egyenlôségen, az esélyegyenlôségen és a társadalmi összefogáson alapuló világot építhessenek.
A forradalmi mozgalmak minden vezetôje tudatában volt annak, hogy szándékaik megvalósításának legfôbb hajtóereje a nemzetek akarata, hogy önmagukra találjanak és a haladás szolgálatába álljanak.
Közösségi emlékezetünk különbözô, olykor egymásnak ellentmondó képet ôrzött meg ezekrôl az eseményekrôl. Az akkori románoknak és magyaroknak nem sikerült összehangolniuk érdekeiket, ezért a konzervatív erôknek viszonylag könnyen sikerült legyôzniük minden forradalmi mozgalmat. A korabeli románoknak és magyaroknak nem sikerült észszerûen dönteniük és cselekedniük, a szenvedély pedig, amely gyakran felülkerekedett a józan észen, sok meg nem értéshez, ellenérzéshez és ellenségeskedéshez vezetett. De eljött az ideje annak, hogy bölcsebbek legyünk, megértsük, hogy közös a sorsunk, és úgy cselekedjünk, hogy a 48-as forradalmárok álmai valósággá váljanak. Ezért illendô emlékeznünk, 1848 tavasza után, 1949 nyarára is, amikor Bãlcescu és Kossuth a térség forradalmi mozgalmainak közelítésére törekedett, a szolidaritásnak, sajnos, kései példájaként.
Meggyôzôdésem, hogy csak akkor becsüljük meg valóban azoknak az elkötelezett forradalmároknak az emlékét, ha mai cselekedeteinkben tiszteletben tartjuk példájukat, vállaljuk a nehézségeket, a felelôsségeket és az áldozatokat országunk modernizálása érdekében, és mindezt egyértelmûbben, szervezettebben tesszük, mélyebben meggyôzôdve arról, hogy az Európa ezen részén élô népek sorsa elválaszthatatlan egymástól.
Mai küldetésünk ugyanolyan nehéz, mint elôdeink küldetése volt. A zsarnokság ágyúi helyett saját, néha visszahúzó szemléletünkkel kerülünk szembe. Ármánykodó kamarillák helyett egy olyan ezredvég mûszaki, társadalmi és politikai kihívásaival kell szembenéznünk, amelyben egyének, társadalmi csoportok és nemzetek lázasan keresik helyüket. Ebben a most zajló rejtett forradalomban románoknak és magyaroknak igaz partnerként és egymásban bízó barátként kell egymásra találniuk.
Kedves Barátaim!
A forradalmakat talán kevésbé dicsôségteljes, de nem kevésbé nehéz, küzdelmes, erôfeszítéseket követelô, és változásokat hozó mindennapok kell hogy kövessék.
Kívánom, hogy az akkori események emléke, amely ma minket a közterekre szólított, legyen vezetônk és ösztönzônk abban a munkában, amelyet 9 évvel ezelôtt elkezdtünk, és amelyet együtt kell nekünk eztán is elterveznünk és megvalósítanunk, közös jövendônk érdekében.
Radu Vasile,
Románia miniszterelnöke