*** Az RMDSZ szokásos heti sajtóértekezletén március 31-én, szerdán Markó Béla szövetségi elnök mellett a szövetség bukaresti székházában jelen voltak: Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető, Rákóczi Lajos, a Képviselőház honvédelmi bizottságának tagja és Szilágyi Zsolt, a Képviselőház külpolitikai bizottságának tagja.
A sajtóértekezleten Markó Béla kifejtette az RMDSZ álláspontját a NATO jugoszláviai fegyveres beavatkozásával kapcsolatban, illetve a Parlament e kérdésben elfogadott nyilatkozatával kapcsolatban. Az RMDSZ álláspontját egyébként a szövetségi elnök a két Ház március 30-i, keddi ülésén kifejtette a parlamenti nyilatkozat plénumbeli vitája során. A szövetségi elnök beszédének szövegét a sajtóiroda szétosztotta a megjelent újságírók között. (E felszólalás természetesen román nyelven hangzott el, magyar fordítását alább közzé teszük.) A szövetség megjelent tisztségviselői ezt az álláspontot további érvekkel támasztották alá. Markó Béla és a szövetség jelen lévő honatyái ismételten hangsúlyozták, hogy az RMDSZ a békés, tárgyalásos úton való rendezés híve volt és marad minden konfliktus esetében, ám a koszovói válság békés rendezésére irányuló összes lehetőségek kimerülése folytán a NATO fegyveres beavatkozása elkerülhetetlenné vált, és szükséges lépés volt. Romániának, a hazai politikai erőknek meg kell érteniük, hogy határozottan és egyértelmően színt kell vallani, nem lehet az euro-atlanti integrációnak csak az előnyeit élvezni, az esetleges – akár pusztán érzelmi – hátrányokat pedig nem vállalni, a kötelezettségek elől meghátrálni. Markó Béla bírálta az ellenzéki politikusok kétkulacsos politikáját, amely a parlamenti nyilatkozat keddi vitájában, illetve a dokumentum kidolgozása során is megnyilvánult.
*** Markó Béla felszólalása a román Parlament koszovói válsággal kapcsolatos vitájában
Elnök Urak,
Szenátor és Képviselő Hölgyek és Urak!
Véleményünk szerint mindaz, ami jelenleg a szomszédos országban történik, arra kötelez bennünket, hogy Európa ezen övezetének minden országára és minden népére érvényes, sürgős és életfontosságú következtetéseket fogalmazzunk meg.
Egyetértünk a NATO azon elhatározásával, hogy közbelépjen a véres koszovói viszály megoldása érdekében, mivel nagyon világos az a tény, hogy pillanatnyilag a tárgyalásos megoldásra tett kísérletek kimerültek, az erőszak elszabadulását és az etnikai tisztogatást pedig tovább nem lehetett tőrni.
Egyetértünk a nemzetközi közösség határozott álláspontjával, mely szerint nem tőrhetők tovább a Milosevics-rendszer, a szerb hadsereg megtorló akciói az ország saját békés polgárai ellen; általában véve egyetértünk azzal, hogy a kisebbségi jogokat nem lehet, és nem is kezelik már olyan problémaként, amelybe a nemzetközi közösség nem avatkozhat be.
Meggyőződésünk, hogy bárhol a világon, ahol személyeket vagy közösségeket fosztanak meg törvényes és alapvető jogaiktól, a megoldást kereső nemzetközi törekvések jogosnak tekinthetők.
Nekünk, tisztelt kollégák, a Nyugatot kell támogatnunk ezen erőfeszítéseiben, nemcsak azért, mert mi is a Nyugat felé törekszünk, hanem azért is, mert az ezredvég erre a minimális emberi szolidaritásra kötelez.
Egyes ellenzéki politikusok kétértelmő vagy egyenesen kétszínő nyilatkozatai, azon igyekezetük, hogy kivonják magukat az integráció érdekében vállalt erkölcsi és politikai felelősség alól, arra figyelmeztetnek, hogy egyvalamit, amit egyesek ma sem értenek, nagyon világosan tisztáznunk kell:
Annak, aki az európai és euro-atlanti integráció előnyeit óhajtja, e folyamat hátrányait is vállalnia kell. Nem lehetséges, hogy igénylőkként lépjünk fel, amikor előnyökről van szó, ugyanakkor a számunkra előnytelen helyzetekben azonnal semlegesekké váljunk.
A koszovói események tanulságai többrétőek.
Egyrészt a nemzetközi szövetségnek meg kellene próbálnia, hogy a hasonló viszályokat megelőzze, és ne csak akkor avatkozzék be, amikor már kirobbant a konfliktus.
Az egész világ évek óta tudta, hogy Koszovó etnikumközi konfliktusok színhelye, ennek ellenére nem találták meg a békés megoldás lehetőségét.
Másrészt általában az etnikai problémákat illetően nem hasonlóságokat kell keresnünk, hanem értékelnünk kell azoknak a kisebbségeknek a törekvéseit, akik politikai úton akarnak elérni bizonyos jogokat, és kedvező választ várnak ebbéli törekvéseikre. A romániai magyar közösség ilyen kisebbség.
Bármennyire bonyolultak és sokrétőek lennének az etnikai kapcsolatok ebben az övezetben, elfogadható megoldások léteznek mind a többség, mind a kisebbség számára, de e megoldások érdekében közösen kell fellépnünk a nemzeti győlöletre való uszítás, a nemzeti türelmetlenség, a nacionalizmus és a sovinizmus ellen.
A nyilatkozattervezetnek véleményünk szerint világosabbnak és egyértelmőbbnek kell lennie minden mondatában. Úgy értékeljük, hogy a nemzeti egyetértés nem jelent kompromisszumot bizonyos elvek és megfellebezhetetlen értékek tekintetében. Ez a nyilatkozat ugyan kompromisszumok nyomait tartalmazza, de tudatában lévén szükségességének, az RMDSZ parlamenti csoportjai megszavazzák, és az államelnök, valamint a kormány képviselőinek nyilatkozata olvasatával megerősítve értelmezik.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
*** Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter 1999. március 30-án külön megbeszélést folytatott a Romániai Albánok Kulturális Szövetségének elnökével, Gelcu Maksutovici-csal, majd Szlavomir Gvozdenoviccsal, a Romániai Szerbek Szövetségének parlamenti képviselőjével. A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa március 31-én sorra kerülő plenáris ülését előkészítő megbeszéléseken a két kisebbségi szervezet képviselője tájékoztatást adott arról, hogyan viszonyul szervezetük a koszovói válsághoz. Mindketten hangsúlyozták, hogy a mihamarabbi politikai rendezés hívei, és eltérő véleményük ellenére nem kívánják, hogy az események megosztó tényezőként jelenjenek meg a romániai nemzeti kisebbségek együttmőködésében közös céljaik eléréséért.