*** Az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Ifjúsági Fôosztálya Közleményben számol be arról, hogy miképpen végzôdött az Ifjúsági Fôosztály és a svájci székhelyû Service Civil International romániai szervezete (SCI-RO) által közösen szervezett torockói nemzetközi önkéntes ifjúsági munkatábor programja.
Az SCI a nemzetközi béke és megértés érdekében tevékenykedik munkatáborok, oktató és felvilágosító programok, valamint nemzetközi cserekapcsolatok szervezésével. A Torockón 1995. július 16–29-e között szervezett munkatábor célja egyrészt a torockói általános iskola tatarozása (ajtók, ablakok festése stb.), másrészt a Romániában élô nemzetiségek helyzetének a megismerése, valamint a különbözô nemzetiségû fiatalok egymáshoz való közeledése volt. A tábor programjában szerepelt két elôadás a nemzetiségek helyzetérôl Európában és az ifjúság helyzetérôl Romániában, továbbá egy rajzverseny, a torockói gyerekek számára. A résztvevôk Svédországból, Hollandiából, Svájcból és természetesen Romániából érkeztek, és a torockói iskolában voltak elszállásolva.
A rendezvény a program szerint zajlott egészen július 26-ig, amikor a Fehér megyei tanfelügyelôség kiutasította a fiatalokat az iskolából, megtiltva egyben a megkezdett munkálatok befejezését is. A tanfelügyelôség határozatát azzal indokolta, hogy nem voltak meg a szükséges engedélyek a tanfelügyelôségtôl, valamint azzal, hogy az iskolákban tilos politikai tevékenységet folytatni. A tanfelügyelôség képviselôi még akkor sem voltak hajlandóak megváltoztatni véleményüket, amikor a szervezôk bemutatták a beszélgetésekrôl készült hangfelvételeket, amelyek egyértelmûen bizonyították, hogy politikai tevékenység nem történt. A tanfelügyelôség a fenti ürügyekre való hivatkozással megtiltotta az iskolában szervezendô rajzversenyt is.
A tábor szervezôinek határozott kérése ellenére, a Fehér megyei tanfelügyelôség megtagadta döntését írásban is megerôsíteni.
A rendôrség kihívásával fenyegetôzô tanfelügyelôség nyomására a fiatalok kénytelenek voltak elhagyni az iskolát, s a helybeli lakosoknál kaptak szállást. Úgy érezzük – hangzik végezetül az Ifjúsági Fôosztály Közleménye -, a tanfelügyelôség rosszindulatúan járt el egy olyan rendezvénnyel szemben, amely számára is haszonnal járt volna.
*** Több mint háromezren vettek részt a debreceni református Nagytemplomban július 27-én, csütörtök délután rendezett tiltakozó nagygyûlésen, amelyet a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Reformátusok Világszövetsége, a Magyar Katolikus Püspöki Kar, az Anyanyelvi Konferencia és a Tiszántúli Református Egyházkerület szervezett az erdélyi, a felvidéki és a délvidéki magyar iskolákért, a magyar nyelv egyenrangúságáért, a nemzeti közösségek jogegyenlôségéért. A kívül rekedtek a kollégium kertjében hangszórókon követhették az eseményeket. Felvidékrôl, Kárpátaljáról, Erdélybôl és Délvidékrôl csaknem ezren utaztak Debrecenbe, ötszázan pedig vonaton jöttek Budapestrôl, és sokan érkeztek buszokon a tiszántúli településekrôl is.
A nagygyûlést Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke nyitotta meg, s beszédében figyelmeztetett arra, hogy „aki az anyanyelv ellen bármilyen ravasz indoklással támadást indít, az merényletet követ el az egyetemes érdekek ellen”.
Tôkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, a kisebbségi magyar oktatás és az anyanyelv védelmében tartott beszédében kijelentette, hogy az új nacionalista törvények merényletet jelentenek egész nemzetünk ellen, demokratikusnak álcázott elôírásaik hosszú távon létünkben fenyegetnek, majd hangsúlyozta: „A történelmi megbékélésnek s az alapszerzôdés megkötésének elengedhetetlen elôfeltétele a többségi román – kisebbségi magyar megegyezés.”
Markó Béla, az RMDSZ elnöke arról szólt költôi hévvel, hogy a kövek elmozdíthatók, néha szobrok ellen is folyik ôrült hadjárat, mint Kolozsváron, sôt folyót is el lehet téríteni, de a nyelv úgyis megmarad. De megmarad-e tényleg? – tette fel a kérdést, s válaszából kiderült: ennek érdekében most tiltakozni és tenni kell. „Most is van bennünk erô és akarat, hogy ne engedjük iskoláinkból a magyar nyelvet kiûzni… Ezért nem szabad egymás kezét elereszteni – mondta –, mert azt tudnunk kell: amit a szerdahelyi magyar kultúrájából elvesznek, azzal szegényebb lesz a debreceni magyar is”.
A nagygyûlésen felszólalók között szerepelt Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Politikai Mozgalom elnöke, Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke, Dudás Károly vajdasági író és Kovács László, a felvidéki somorjai gimnázium leváltott igazgatója is.
Beke György az Anyanyelvi Konferencia nevében szólt, majd ismertették Christoph Pann-nak az Európai Nemzeti Közösségek Szövetségi Uniója (FUEV) elnökének üzenetét.
Sütô András író, az MVSZ tiszteletbeli elnöke a tiltakozó nagygyûlés utolsó szónoka arról beszélt, hogy „sorsa fölött merengô állapotából a politikai cselekvés, a kollektív küzdelem útjára lépett a romániai magyarság”, és kifejezte reményét abban, hogy céltudatos, világos távlati programmal induló szövetségében, az RMDSZ-ben újra magára talál és megteremti cselekvô egységét ez a nemzeti közösség.
A beszédek után Dobos László író, az MVSZ alelnöke felolvasta a tiltakozó nagygyûlésnek „A magyar nyelv, a magyar mûveltség és az egyetemes emberi jogok védelmében” címmel kiadott Nyilatkozatát, amelyet a helyszínen három ponttal kiegészítettek. Eszerint a résztvevôk tiltakoznak a tervbe vett vízumkényszer bevezetése ellen, s kérik a magyar kormányt ennek elvetésére. Ugyancsak elfogadhatatlannak tartják, hogy a Magyar Rádió csökkentse a mûsorsok sugárzásának erejét, s támogatást kérnek a kormánytól a Duna TV mûködtetéséhez.
A nagygyûlés végén Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök és Kocsis Elemér tiszántúli református püspök mondott imát, majd a résztvevôk elénekelték a magyar és a székely himnuszt.