*** 1999. április 22-én, csütörtökön, a Szenátus és a Képviselőház együttes ülésen vitatta meg Emil Constantinescu államelnök levelét a román légtérnek a NATO-repülőgépek által feltétel nélkül, meghatározatlan időre történő igénybevételét illetően. Az RMDSZ parlamenti csoportja nevében Markó Béla szenátor, szövetségi elnök szólalt fel és fejtette ki az RMDSZ álláspontját a kérdésben.
Alább közöljük Markó Béla felszólalását:
„Elnök urak!
Szenátor és képviselő hölgyek és urak!
Néhány héttel ezelőtt, amikor elfogadtuk Románia Parlamentjének a NATO jugoszláviai beavatkozásával kapcsolatos határozatát, azt mondottam, hogy országunk igen világos alternatíva előtt áll: tovább haladhatunk a Nyugat felé vezető úton, megállhatunk ezen az úton, vagy visszafordulhatunk Kelet felé.
A csaknem minden hazai politikai erő részéről elhangzott integrációt igenlő nyilatkozatok után ítélve egy ilyen dilemma nem lenne több puszta spekulációnál, amelynek semmi valós alapja nincs.
Sajnos, nem így van.
Számos ellenzéki kolléga retorikája kétszínő magatartásról árulkodik a NATO iránti kötelezettségeink dolgában, azoknak a kötelezettségeknek a dolgában, amelyeket még a jelenlegi ellenzék kormányzása idején vállaltunk, a közvéleményt pedig most igen kifinomult módszerrel NATO ellenességre hangolják, szándékosan egybemosva a szerb nép érdekeit a Milosevics féle totalitárius rendszer érdekeivel.
Szenátor és képviselő hölgyek és urak!
Azok, akik ilyen álláspontot próbálnak ránk kényszeríteni, valójában arra törekednek, hogy az országot elszigeteltségre, örökös gazdasági és társadalmi nyomorra kárhoztassák, amiből itt lenne az ideje, hogy kilábaljunk.
Néhány alapvető elvet nagyon jól meg kellene értenünk.
Mindenekelőtt: a szolidaritás elvét. Kivel akarnak szolidaritást vállalni azok, akik arra buzdítanak, hogy ne foglaljunk állást, maradjunk kívül? A Milosevics rendszerrel? A Jugoszláviában ma dúló fasizmussal? Az etnikai tisztogatással? Egy etnikai közösség fizikai megsemmisítésével egy adott országon belül? A népirtással? Egy olyan etnikailag egységes állammal, amely egyetlen kultúra érdekeit védi, és minden más kultúrát eltipor? Az etnikai diktatúrával egy szomszédos országban? Ez lenne egyesek ideálja ezredünk végén?
Nem volt elegünk e század fasiszta és kommunista rendszereiből? Ugyanígy senkinek sem kellett volna állást foglalnia, amikor koncentrációs és megsemmisítő táborok jelentek meg kontinensünkön mint szörnyő fekélyek Európa testén?
Állást kell foglalnunk, hölgyeim és uraim, mert óriási a felelősségünk. Igent kell mondanunk, egyértelmő igent a NATO kérésére, és nem csak azért, mert be akarunk lépni e szövetségbe, hanem azért is, mert így hozzájárulhatunk a háború befejezéséhez. Immár nem pusztán szimbolikus gesztusról van szó, döntésünk, hogy a NATO rendelkezésére bocsátjuk hazánk légterét, jelentős hozzájárulás lesz a háború befejezéséhez.
Befejezésül engedjék meg, hogy szóljak néhány szót arról a kérdésről, amely ehhez a háborúhoz vezetett, és amiről sokan ódzkodnak beszélni: a nemzeti vagy a nemzetiségi kérdésről.
Szenátor és képviselő hölgyek és urak!
Megismétlem, amit már többször mondtam: mi, romániai magyarok, a Parlamentben és a kormányban való jelenlétünkkel tettünk egy ajánlatot. Felajánlottuk hozzájárulásunkat az ország összes problémáinak megoldásához, beleértve a nemzetiségi kérdést is. Bizonyos keserő tapasztalatok ellenére újból és újból kezet nyújtottunk Önök felé. Egyesek Önök közül megpróbálnak ráütni erre a kinyújtott kézre, némelyek Önök közül készek feláldozni az etnikumközi együttélés eszméjét a sovén demagógia oltárán. Legutóbb tegnapelőtt tapasztaltuk ezt az anyanyelvhasználattal kapcsolatos egyes törvénycikkelyek vitájakor.
Szenátor és képviselő hölgyek és urak!
Mi nem tudjuk elfogadni azt, hogy míg az Egyesült Államok elnöke Romániát példaként említi a nemzetiségi kérdés megoldását illetően, a valóságban nemcsak hisztértikus soviniszta kirohanásokkal szembesülünk Románia Parlamentjében, hanem elutasító szavazatokkal is a legalapvetőbb nyelvi, oktatási vagy kulturális jogok tekintetében.
Engedjék meg, hogy legyek nagyon őszinte: mindaddig, amíg sokan Önök közül szívesen fogadják a Nyugat dicsérő szavait az RMDSZ-szel való együttmőködésért, a valóságban azonban ugyanazok a politikusok megtagadják a kisebbségekre vonatkozó jogi keretek jobbítását, mi sem vagyunk hajlandók e kérdés példaszerő megoldásáról beszélni, mert ez egyelőre nem igaz.
Legalább most, e fontos döntés órájában, józan elemzésre lenne szükség a felelős politikai erők részéről.
Vannak pillanatok, amikor mindannyiunknak döntenünk kell:
Kelet, avagy Nyugat felé tartsunk?
Etnikai kizárólagosság, avagy kulturális pluralizmus felé?
Vissza az intolerancia középkorához, avagy a jogengyenlőség Európája felé?
Valamennyiünk, mindannyiunk kezében a döntés!
Az RMDSZ Románia elnökének kérése mellett szavaz. A két szövegjavaslat közül a Honvédelmi Bizottság szövegét tartjuk megfelelőbbnek.
Köszönöm.”