RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2009. február 16., hétfő
elhivbuk@rmdsz.ro VII. évfolyam, 4062. szám
Szerkesztőségek figyelmébe!
*** Markó Béla szövetségi elnök február 17-én, kedden, 13 órától sajtótájékoztatót tart Bukarestben, a Szövetség Silvestru utca 4. szám alatti székházában.
Markó Béla szövetségi elnök politikai nyilatkozata a Szenátus február 16-i ülésén
Tisztelt szenátor hölgyek és urak!
Az állam elnöke, Traian Basescu időszakonként eltölt néhány napot Hargita és Kovászna megyében, és ezen látogatások alkalmával a térségben található helyi önkormányzatok és a dekoncentrált intézmények képviselőivel találkozik. Értékeljük az elnök úr szándékát, hogy megismerje a Székelyföld problémáit, annál is inkább, mert más román politikus nagyon ritkán fordult meg Hargita és Kovászna megyében.
Az elnök úr utolsó látogatása az elmúlt hét végén, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel szembeni elnöki harag jegyében zajlott. Arról a Szövetségről van szó, amellyel Traian Băsescu és a Demokrata-Liberális Párt ezelőtt másfél hónappal kormányzati szövetségre akart lépni, sőt, nyílt egyezségünk volt erről, amelyet az ország elnöke is nyilvánosan támogatott.
Hogyan váltunk keresett és kívánt partnerekből hirtelen, egyik pillanatról a másikra „szavazat-profitőrökké”?
Nagyon egyszerűen.
Volt merszünk ellentmondani az állam elnökének, aki Budapesten, egy újságírói kérdésre azt válaszolta: a székelyeknek sohasem lesz „területi autonómiájuk”. Nem újdonság ez a vélemény. Önök közül többen, tisztelt kollégák, valószínűleg hasonlóképpen gondolkodnak. Csakhogy mi voltunk olyan orcátlanok, hogy egy másfajta véleménynek adjunk hangot és azt javasoljuk az államelnöknek, hogy váljon meg a „soha” kifejezéstől. „Soha” sem lehet tudni, hogy a „soha” nem jelent-e esetleg egyszerűen néhány évet. Így volt ez a magyar iskolákkal, vagy a kétnyelvű feliratokkal, amelyek ma már senkit sem zavarnak.
Különös módon, amit Traian Băsescu látott és mondott a székely megyékben tett legutóbbi látogatása alkalmával, éppen azt bizonyítja, hogy annak a régiónak minél nagyobb autonómiára van szüksége, akárcsak az ország más régióinak. Kiegészítve azzal, hogy a Székelyföld, az ország többi részéhez képest, különleges szükségletekkel is rendelkezik az oktatási és kulturális identitás terén, ami különleges döntési hatásköröket is követelne.Senki sem akarja Székelyföldet az ország testéből kiszakítani. Ilyesmi nem is lehetséges. Ellenben, szeretnénk “kiszakítani” néhány olyan hatáskört és eszközt, amelyek jelenleg Bukarestben találhatók.
Nagyon helyes, hogy az államelnök úr észreveszi, hogy a két megyében továbbra is súlyos infrastrukturális problémák vannak, és kormányzati segítséget ígér ezen problémák orvoslására ezeknek a – sajnos – viszonylag szegény megyéknek. De vajon miért nem rendelkezhetnek az ottani megyei és a helyi önkormányzatok a szükséges költségvetéssel és elégséges hatáskörökkel, hogy maguk dönthessenek az útjaik, a hídjaik, a gáz- és vízvezetékeik, az óvodáik, iskoláik, művelődési házaik, és sporttermeik ügyében? Miért kell Bukarestből eldönteni azt, hogy ki vezesse az ottani dekoncentrált intézményeket, és hogy ezek a személyek románok legyenek-e vagy magyarok? Miért kell a megyei tanács vagy a polgármesteri hivatal projektjeinek a kormányon levők jóindulatától vagy haragjától függniük? Értékelni fogjuk a jóindulatot, és visszautasítjuk a haragot, a hosszútávú megoldás azonban más: az ottani közösségek autonómiája. Helyi autonómia az egész országban és sajátos autonómiák a sajátos régiókban.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, szenátor hölgyek és urak, a magyaroknak és általában a kisebbségeknek az Önökkel való párbeszéd révén kíván jogokat szerezni.
De sem ma, sem holnap nem fogadjuk el, hogy a latin közmondás vezessen minket: ,,Quod licet Jovi, non licet bovi”.
Beleértve az alkotmány módosítását is: bárki, bármikor javasolhatja az alkotmány bármely cikkelyének módosítását, ha a javaslatok kinyilvánításában alkotmányosan jár el, még akkor is, ha a ,,nemzetállam” meghatározásról van szó. Mi több, a hivatásunk, mindannyiunké, akik itt vagyunk az, hogy megkeressük a törvények és a alkotmány jobbításának módozatait, nem pedig az, hogy meghúzzuk magunkat a helyünkön.
Az elnök úr „szavazat-profitőrnek” minősítette az RMDSZ-t. Mi, tisztelt kollégák, 6,4%-ot szereztünk az utolsó parlamenti választáson. A magyarság számaránya Romániában 6,6%. Gyakorlatilag az egész romániai magyar közösség támogat minket. A székelyek is ránk szavaztak, beleértve a helyhatósági választásokat is, és valószínűleg tudták, hogy miért. Valószínűleg észrevették, hogy az elmúlt években, amikor kormányon voltunk, sok minden megváltozott a Székelyföldön, és ezek a változások szemmel láthatóak, de természetesen nem tudtuk felszámolni a több évtizedes mostoha bánásmód következményeit. Valószínűleg azért szavaztak ránk, mert bíznak bennünk, és senkinek sem áll jogában a választók ezen akaratát megkérdőjelezni.
Van egy javaslatom a a román politikai pártok, és a kormány számára. A továbbiakban tegyenek Önök is valamit Kovászna és Hargita megyéért, adjanak nekik infrastruktúrát, amint azt az államelnök úr is megígérte, de adjanak autonómiát is, hogy ne legyen szükségük a bukaresti politikusok jóindulatára. És akkor, esetleg, Önök is „szavazat-profitőrökké” válhatnak ebben a két megyében. Hiszen, ha jól értettem, erről van szó. De kérem, „soha” nem mondják, hogy „soha”.
Köszönöm,
MARKÓ BÉLA